HTML

gömbvillám

Agymenésem, főleg haveroknak, barátoknak, rajongóknak, gruppieknak...

Friss topikok

Kowalsky meg a Vega koncert @ Rocktár

2009.10.28. 16:49 :: leopold getz

Hely: Rocktár, Kiskunfélegyháza
Idő: 2009.10.03.
Jegyár: 1000-1500 HUF
Nézőszám: sokan

(A képek a rocktar.hu oldalról vannak...)

 

Nos a nénis-sztori után úgy gondoltam, hogy vár rám otthon egy jó fürdő, utána egy jónak ígérkező könyv (Sillitoe – A hosszútávfutó magányossága), vagy egy kazalnyi sohasem látott, izgalmas DVD, de a Kicsi hívott:
- Gyere már ki, jó lesz ez! Én már itt vagyok, Kovával dumálunk.
- O.K. – mondom – 11 körül kint vagyok!
Nagyon nehéz volt meggyőzni! :)

Ó, a pitába! Meg is kell borotválkoznom, ha emberek közé akarok menni! Pedig pont emberek közé nem akartam ma menni. Na mindegy. Szokásos procedúra, míg lehántom az egyhetes bolyhos lábtörlőt az arcomról, pancsolás, nagy gyaloglás... :( Lófaxt! Taxi!

Mire kiérek már zajlik javában a hangverseny. Először csak bekukkantok – nagy tömeg – utána ruhatár, sör vételezése. Bemegyek a megszokott helyre, hátra a VJ-pult elé ácsorogni.

Az előzenekar a Freeflyzone volt, akiket nagyon bírok – jó kis stoner zenéket nyomnak, jó szutykos hangzással - meg ismerem is őket, de róluk értelemszerűen méginkább lemaradtam...

Nos a színpad: Kova a megszokott surda-hohohorgász-szájpresszhill (kamo) sapkájában, a nagydarab, kigyúrt basszer a szokásos fejkendőben, Loki-mezben (saját névvel), a gityós: fekete bézbólsatyek, kigombolt fekete ing, déli-bajusz, tetkók kint, a dobos arc pedig irokéz-frizkóval. Van erősítő bőven, saját technikai személyzet, hangosító csóka, minden. Éppen valami hardcore-közeli döngölés megy, ami egész jó! Élőben még sosem hallottam őket. Így első hallásra fa52a!

 

Ákos és kollégája ma megin' a vizsuöl krú. Megint dicsérnem kell, zseniális a vetítés! Most szállnak fel a magyar népmesés madárkák, de össze-vissza, aztán valami szörnyűség úszik be, majd Chaplin totyog be a képbe, aztán hátrafelé vissza, kavarognak az animációk. A zenekar is sűrűn nyújtogatja a nyakát hátra, vigyorognak, tetszik nekik.


 
 

A számok között megy az észosztás, amire frankón számítottam. Spirituális üzenetek a létről, az élet szükségszerű változásairól, lélekről.

Itt van a forradalom, a szív forradalma!” Meg ilyenek, hogy: „szellemi szabadság” Megkaptuk a napi tanítást – ami tetszett, lelkesített – és úgy érzem, kapunk még.

Megy tovább a műsor. Komolyan, kellemesen csalódtam, de hát hiába, az ember előítéletekkel áll hozzá egy üzletileg és arculatban is jobban megdizájnolt, kicsit túlhájpolt zenekarhoz. Ez már valami duplacsavar a médiától: ha sokat nyomnak egy zenekart, az csak szar lehet. A rock & roll és az underground állandó problematikája ez... „True arc legyek, aki ellenáll a piacnak, vagy sikeres némi megalkuvással (de akkor leköpöm magam)?”

Egy interjúban mondta egyszer Czutor Zoli, hogy a rádióbarátság meg a producerek miatt kiherélődnek a számok, mire eljutnak a hallgatókig konzerv formában. Ja-ja. „Élőben minden zenekar zúz!” Áll ez a tétel itt is.
Kezelek össze-vissza, sok az ismerős.
- Mennyi jó kis fiatal picsa van, mi?
- Nem tudom nem láttam. - mondom.
- Ott elöl van sok.

Nyújtogatom a nyakam előre, hátha. Vannak csinos lányok, főleg legelöl, ami ugyancsak a médiának köszönhető val'sz'eg. Felfigyelek egy 3 fős lánycsapatra, akik viszont annyira nem fiatalok – jó, én se. :) Azt mondják hátulról, hogy a nagymellű, csigahajú szőke a Zsófi, aki megnyerte a Big Brothert. Nem tudom, pedig bulvárba' otthon vagyok némiképp. Lehet. Mindegyikük kívülről fújja a számokat, de az egyikük olyan szinten, mindig az ütemek közé lép, és csak úgy random, hogy röhögnöm kell. A feje felett a kezével meg olyan mozdulatokat tesz, mintha a Dáridó „élő” (erősen idézőjeles :D) felvételén lenne. Fásy Mulatón és Josh és Juttán „szocializálódhatott”. Nagyon gáz. Már nem nevetek. És ahogy szétnézek, egyre több olyan arcot látok – ez tényleg előítéletes dolog, szégyenlem is magam miatta, de tényleg látszik – aki csak azért jött el, mert „végre” egy általa is ismert zenekar lép fel a városban, „híresemberek”. Ez egyrészt jó a klubnak, mert nagyobb a bevétel, jó nekünk is, mert ha nagyobb a bevétel egyre színvonalasabb dolgok történhetnek a klubban. Az is jó, hogy ezáltal végre koncertet látogatnak az emberek, kvázi művelődnek, átérzik az élő koncert varázsát, satöbbi, másrészt viszont gáz, mert ez nagyon jellemzi ezt az egész ipart, vagy csak úgy egybe' a médiát. Megfejtve.

Zsófi” melleiről vissza a színpadra. Hiányzik az ilyen igényes, nem túl bonyolult zene. Jók a riffek, fogy a sör, élvezem. Kütyükről némi perka, vokálok és akusztikus gitárszólamok szólnak, de még egyáltalán nem zavaró és nagyon jól szól. Pont azt a funkciót tölti be, amire hivatott: csak színezi a zenét. Jól szól a zenekar.

A szövegekben sorra a pozitív megfejtések, a lélek kapnak szerepet. Már-már giccses is lenne, de így élőbe', a Kowa szájából egyáltalán nem az. A pozitív energiát fogom, hívő leszek pillanatok alatt.

A vége felé vannak hagyva az ismertebb dalok, amiket a tévé is nyom. Na ezek a népzenés elemekkel tűzdelt dolgok nekem már nem annyira. A „koszosabb” számok jobbak.

A rock & roll halott Woodstock óta! Csak magatokra számíthattok!” - hinti épp az újabb igét Kowa. Aztán meg is magyarázza: ők nem egy rock-műsort adnak elő a színpadon, és mi sem egy koncertre jöttünk tulajdonképpen. Oké.

Hirtelen egy durranás és oldalról egy kis ágyú nagy, csillogó, szépsékirálynőválasztásos konfettiket szór szét a közönségbe. Én meg „világbékét” rebegek és így már kerek is a dolog. :) Hátranézek, a hangosítós csóka visszavigyorog egy „Fasza volt, mi, baszki?!”-mosollyal. Az. Tényleg. Megy még a Jövünk, mint a hunok című szám, ami nekem nem igazán. (Nekem nagyon musical-es - szinte várom, hogy előbukkanjon Twist Olivér kis szakadt ruhában, melós-sapkában, dalolva.) Nekem a koszosabb dalok jönnek be – mondom. A végén még csocsó-meccsre hívja ki a közönséget Kowalsky, de én nem láttam senkivel pörgetősfocizni. A zenekar közvetlen, leül a „pórnép” közé simán, semmi sztárallűr. „Zsófi” bandáját látom még utána grupie-kké előlépni és bájosan csevegni a zenészekkel, majd távoznak is velük, de legalábbis kikísérik őket, vagy arra van dolguk...

Én még a pultnál iszok barátokkal ezt-azt, meg Lillával meghallgatjuk a Pretendert a Foo Fighterstől, ő pedig kiabálja amikor jön a fal, hogy „Mooost!”. :)

Nagyon jó kis koncert volt, kellemes csalódás. Kár lett volna itthon olvasni helyette. Végső megfejtés nincs, volt elég közbe'...

 

Szólj hozzá!

Címkék: koncert vega kowalsky kiskunfélegyháza rocktár

A bejegyzés trackback címe:

http://asztalraba52as.blog.hu/api/trackback/id/tr541481862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.