HTML

gömbvillám

Agymenésem, főleg haveroknak, barátoknak, rajongóknak, gruppieknak...

Friss topikok

Pearl Jam: Backspacer

2009.10.02. 16:59 :: leopold getz

Pearl Jam: Backspacer

Szeptember huszonvalahanyadikán jött ki a Pearl Jam új albuma, a Backspacer. Ja, már október van, de megvártam, míg beszerzem és nyugodtan meghallgathatom, összeollózni csak úgy meg nem akartam a netről ezt a kis cuccot. Nem mintha még nem csináltam volna ilyet, de csakis mikor még fizettek érte! :)
 
Pearl Jam. Gyöngylekvár. Milyen hülye név ez? Ez volt a '90-es években, mikor először hallottam róluk. És mi ugrik be először még ma is, ha meghallom a Pearl Jam nevet? Baseball-sapka, kockás flaneling, rövidnadrág hosszú zoknival – amitől úgy néztek ki, mint én az oviban a harisnyára-rövidnacimban – hosszú haj, Seattle, grunge. Rockerek voltak, mégsem halálmetál-fémkereszt-bőrnadrág kombóban bohóckodtak. Épp ideje volt már, mert a szimatszatyor és PVC-bőrkabát kezdett nagyon nem menő lenni (ehhez képest még ma is bőven látni :S). Akkoriban kezdtek normálisabban öltözködni a rockzenekarok, gondoljunk csak az Anthrax-re, akik az első metálzenekar voltak, akik kezdtek lazábban, hardcore-osabban ruházkodni. Mondjuk Axl biciklisgatya-bőrjakó kis együttesén már akkor is röhögtünk, mégis jobb volt, mint a cicanadrág, tupírozott frizura, amihez kötelező volt a sikítozás és a faszcibálós gitárszólók.
 
Végre volt olyan rockzene a 90-es évek elején, amit nem volt gáz szeretni. Volt itt jó pár zenekar, de még akiket mindenképp meg kell említeni grunge-éktól az pölö a Nirvana, Alice in Chains meg a Soundgarden. Kinyúlt pulcsi, bölcsész-rock, drogok, és sokkal őszintébb zenék.
 
Rég hallottam már róluk. Most, hogy olvastam az új album megjelenéséről, hirtelen két szám ugrott be: az Ewen Flow és az Angry Chair, amit volt szerencsém játszani is annakidején. Mondjuk sosem voltam nagy rajongó. Ebben az időszakban kezdett feljönni a New York Hardcore is, úgyhogy én akkoriban a Nirvana mellett inkább Biohazardot hallgattam. A többi grunge-zenekartól is több szám villanna be hirtelen, mint a Pearl Jam-től, úgyhogy azzal kezdtem, hogy a régi albumokat meghallgatgattam.
Backspacer. Először is a borító szerintem kurvajó. Nem jöttem még rá, mi micsoda rajta, de szép színes, frankó ábrák vannak rajta, lehet rajta nézelődni, molyolni, és elég beteg is ahhoz, hogy egy Pearl Jam lemez fedője legyen. Átfutottam a szövegeket, fogom is miről van szó, de nagy megfejtésekbe nem bocsátkoznék, én már egy komolyabb íbéjes rendeléshez segítségét szoktam igénybe venni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nem az első, de természetesen van húzószám az albumon, amivel lehet promózni a cuccot kislemez, meg klip formájába', ez a Fixer címet viseli. Single-n már augusztus közepén kijött. Nekem ez tetszik legjobban. Kicsit ilyen stoner-es, robot-rockos lett, talán a törtritmusú alapriff miatt. Szerintem baró. Autózós zene. Ez fent van hivatalos formában a tyúbon is, a myspace oldalukon meg csak ezt lehet meghallgatni teljes hosszában. (Ha valaki még azelőtt bele szeretne hallgatni a lemezbe, mielőtt „megvenné” :), fent van az oldalukon, igaz csak 30 másodperces adagokban.)
Amúgy a pörgősebb zenék előre kerültek. A legelső, a Gonna See My Friend, szerintem az ami a legjobban hasonlít a 90-es évek Pearl Jam-jére. Ha lejátszanák nekem és azt mondanák, ez egy régi számuk, simán benyalnám. Ezt követi a Got some, ami nekem kicsit REM-es. Nem is tudom, miért. Amúgy frankó ez is, semmi, de semmi bajom vele. Jön a már említett Fixer és utána a Johnny Guitar, a másik kedvencem. Most már meg is vagyok zavarodva, hogy mit is takar, ha azt mondjuk, hogy olyan „pörldzsemes”, mert ez nem is, de mégis. Igazából talán Vedder nagyúr hangja, kicsit talán a gitárhangzás (de erre nem tenném rá a #&&@-om), meg a megszokott dobbal basszussal megtört ritmusok.
 
Aztán mintha kipörögte volna magát a lemez, csak lassabb, mélyebben szántó dolgok jönnek: Just Breathe, Amongst the Waves, Unthought Known. Az utóbbi nekem – a zongora, meg a dobtéma ritmusképlete miatt – eléggé „koldpléjesen” hangzik, de ez nem baj, mert aColdplay jó. A másik meg az, hogy amiben a Coldplay utazik manapság, azt sem ők találták ki, és a Gyöngylekvárnak jól is áll.
 
Jön a Supersonic és kiderül, hogy nagyon nem pörögte ki magát ez a dolog még. Frankón odaver, kicsit punkos. Majd, hogy a „koldpléjezősök” kihúzhassák magukat - hogy na ugye mondtam – a következő szám címe Speed of Sound, és még lehetne is Coldplay szám, de nem az.
 
Ezután lassítunk, elgondolkozunk és elérzékenyülünk a Force Of Nature és a The End című számokra, amiből az utóbbi az amolyan szomorkás, de még „dugós-zene” kategóriába esik, „havasi alpokos fúvós” bevezetővel, vonósokkal, szentlélekkel. Félreértés ne essék, sírni ér, dugni meg jó, úgyhogy nekem tetszik.
 
Sőt: nekem az egész lemez teszik! Egy nagyon jól megírt, feljátszott lemez, amiben minden kis apróságokra – pölö vokálok – odafigyeltek. Nem olyan kemények, mint régen, dehát már negyven felett járnak, nem is olyan elszállósak a számok, de nem is fogyasztanak már annyi drogot, mint 15-20 éve, de amúgy nincs de. Jó.
A fintorgósok meg bekap6ják!
 
Felesleges erről többet beszélni, meg kell hallgatni! 

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene seattle grunge pearl jam backspacer gyöngylekvár

A bejegyzés trackback címe:

https://asztalraba52as.blog.hu/api/trackback/id/tr701423216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.