Na, szóval:
Az albérletembe' – részben a főbérlőmtől ottmaradt, nagyobb részben saját magam és kis barátaim által előállított – nagyobb mennyiségű szelektív hulladék (főleg üres üveg, PET-palack, sörös doboz) gyűlt össze. Lelkiismeretes hulladékszelektáló vagyok és, hogy stílszerű legyek, olyan zöld vagyok mint a borsodis doboz. Jó-jó, persze én is kitéptem a legyek lábát, égettem hangyákat nagyítóval és csepegtettem égő-sikító fóliát tábortűznél gyerekként, de úgy gondolom, én meg a Természet jóban vagyunk. Az üvegeket alap, hogy gyűjtöm – a visszaválthatók pé'zt érnek, a többi meg megy az üveges gyűjtőbe, az erre való szelektív hulladékgyűjtő szigeteken.
Ugyanígy járok el a PET-palackokkal és a papírral is. (A „PET” jelen esetben nem kisállat, és ne próbáljon meg senki nagy megfejtést gyártani a Pet Shop Boysból sem. Ugyanis: polietilén-tereftalát, azaz poliészter, mivel főláncában észtercsoportokat tartalmaz.) Annyira belezöldültem a témába, hogy már semmilyen papírt nem dobok ki a sima kukába, ami nem szennyezett, vagy nem laminált. Még a bankos, ablakos borítékról is lekapom a fóliát, azt' az is részt vesz a Föld megmentéséért indított misszióban. A kupakokat meg ugyancsak külön gyűjtöm, mivel szoktak olyan akciók lenni, amikor is le lehet adni valamelyik alapítványnak, nekik meg valami cég egy forintot ad darabjáért, vagy x Ft-ot kilónként és kerekesszéket, meg ilyesmi cuccokat kapnak karitatíve a valamilyen hátránnyal élő kiskölykök. Na, most ebből már volt sok kamu, hoax is, ami főleg a neten terjedt, de tudok tényleg létrejött akcióról is, úgyhogy nekem nem kerül semmibe, hogy egy szatyorba belehajigáljam a kupakokat.
Aztán itt vannak az elemek meg a használt, lejárt szavatosságú gyógyszerek. Elemet meg gyógyszert alap, hogy nem dobunk ki! Aki ilyet tesz, annak simán barackot, medvepuszit, zacskópaskolást, deresre húzást, nyilvános kövezést osztanék ki azonnal, és élete végéig viselnie kellene a neve előtt a tapló és/vagy gyökér előtagot. Elemek: szinte minden nagyobb áruházban be lehet dobni az erre kialakított gyűjtőkbe és minden oktatási intézményben van már hasonló gyűjtő. Sz'al, ha nem járunk hiper-szupermárketbe, akkor adjuk oda a kölyöknek, hogy a suliba' dobja be a kijelölt helyre! Környezettudatos nevelés, kéremszépen... Gondolom, a gyógyszerekkel kapcsolatban sem árulok el nagy titkot: minden gyógyszertárban be lehet dobni a gyűjtőkbe anyu megunt nyugtatóját, apu fiókban felejtett Viagráit, vagy a nagylány bogyóit, ha már úgyis mindegy és „bohóc van a fiókba'”.
Egy kakukktojás viszont van amiből nálam is elég sok gyűlt össze mostanában: ez az alumínium sörös doboz. Na, ezt hova a francba dobja a paraszt? Mert erre nincs külön gyűjtő, ugye. Pedig nem ártana. Azt hallottam – valaki írja meg, ha nem így van – hogy ezeket a kis hengeres, húzott (falredukciós mélyhúzás) alumínium vackokat az üveges gyűjtőkbe kell dobni, mert még úgyis átválogatják kézzel az erre szakosodott üzemben és ott majd megoldódik a sorsuk. Csak akkor meg a szalag mellett keccsölő melóssal baszokbrálok ki, aki a teremtő nevét sűrűn emlegetve hajigálja át ezeket egy másik gyűjtőbe. Nos erre a helyzetre hallottam egy megoldást a Rocktár személyzetétől. Ők ugyanis szelektíve gyűjtik a hétvégenként nem kis mennyiségben felgyülemlő sörtartó edénykéket (nem hallom a tapsot!). Tehát: ki kell vinni a Tecsóba és ott átveszik darabját 2 forintért. Pontosabban 5 darabért adnak 10 forintot. Ugyanitt a PET-palackokat is felvásárolják egy forintért, azaz 5-ért adnak 5 Ft-ot. Hogy nekik ez miért üzlet nem t'om. Csak találgatok. Talán le vannak szerződve valami nagy céggel, aki átveszi, elszállítja, de nem hinném, hogy többet adnak érte, mint amennyit a Tecsó ad nekünk. Úgyhogy gondolom, nagy állami támogatást markolnak érte. Ki tudja. Aztán meg, jön hozzánk vissza ez a sok cucc életveszélyes gyerekjátékok, tűzveszélyes karácsonyfaizzók, meg lábszag-generáló műszálas zoknik formájában a Távol-Keletről. Valamiből a baleseti sebészeknek, tűzoltóknak, meg a bőrgyógyászoknak is meg kell élni. Micsoda körforgás, mi?! Összeesküvést szagolok! :)
Eleve ezzel a szelektíves izével az a problémája a parasztnak, hogy
figyelni kell és nem ki
baszdobni minden szart, amitől majd egyszer csak 2 fejjel születnek a dédunokáink,messze van a gyűjtő,
macerás külön tárolni, meg szállítani....
Ja, baszki, de hát ez ilyen és különben sem nagy vasziszdasz. Pár mozdulat. Ennyit mindenki meg tud tenni, úgy gondolom.
Nos, rátérek most már a konkrét sztorira, amiért ezt az egész posztot írtam:
Szóval felgyülemlett ez a sok cucc nálam és lépnem kellett. A PET-palackot, nem visszaváltható üveget meg a papírt gyalog szoktam vinni a 4 utcával arrébb lévő gyűjtőbe. Igaz, hogy hülyének néznek, meg néha hajléktalannak, ahogy játszósruhában cipelem a sok tömött szatyrot, de hát a kurva anyjukat menjenek a csudába! Most azonban telefonos segítséget kértem: hívtam Fatert a kocsival. Gondoltam még mindig jobban megéri a Környezetnek, ha kap egy kis növények által lebontható széndioxidot, -monoxidot, mintha ez a sok szar kikerül a fődbe. A kiruccanás kombinálva lett vásárlással is, szóval logisztikából ötös.
Tehát: szétválogattam a cuccost, megjött az Idős, lecipeltem és mentünk a túrára. Először két teli, nagy papírdoboznyi betétdíjas termékkel állítottunk be az egyik palackozott italok boltjába, ahol a néni kicsit nézett, de látszott rajta, hogy látott már effélét. Pár rekesz sörös, meg pár rekesz boros üveg lett kipakolva. „Adjak valamit érte, vagy a pénzt adjam?” Inkább lett belőle egy Frittmann Rosé, meg öt doboz Löwenbrau. Kb. 2 rongy volt.
Irány a Tecsó. Szokásos baszakodás bohóckodás a parkolóhely-kereséssel, százasguberálás, rollerezés. Azt mon'ták, az információs pultnál kell leadni, úgyhogy odamegyek. Egy helyes kis nő éppen egy láncfűrészt cserél egy másikra. Precízen pecsétel, garancialevelet ellenőriz, nyugtát ad, számlát állít ki, közben bemond ilyeneket, hogy „Egy takarító munkatársat kérek, hogy fáradjon a hentes pultokhoz!”. Már kb. 10 perce állok ott. Kicsit torkot köszörülök. Semmi. Mégis csak vicc, hogy 3 szatyor sörös dobozzal ácsorgok ott negyedórája, mert annyira idióta vagyok, hogy nem viszem le a többi szeméttel együtt, papucsban, mackónadrágban, kedd délután.
Ööö, elnézést a sörös dobozokat hol kell..?
Gondolom, az üvegvisszaváltónál, nem?! Én fogom átvenni!
Bocs! Nem tudtam, hogy van ilyen errefelé! (Anyád!)
De már megy is hátra, mert a dohánypultnál cigit akar venni egy nő. Szóval a Tecsó – aki elvileg egy kibaszott istenverte multinacionális cég – 3 munkát végeztet egy dolgozóval, így spórol. Ez még csak hagyján lenne, ha tisztán üzleti szemszögből néznénk, de itt kérem engem is felbasznak felidegesítenek, márpedig én vagyok a vásárló! Az „Anyád!”-at gyorsan vissza is szívom és a hipermárketnek címezve újraküldöm. Szegény csaj nagy nehezen végez és még mindig mosolyogva (!) hátrajön átvenni a cuccot. Odaadom neki, mondja, hogy várjak kicsit, adja a lét érte.
De nekem nem kell a pénz, mennék. - mondom.
De nekem muszáj odaadnom.
Jó, megvárom és kapok egy kis blokkot, amit bent tudok levásárolni. 160 Ft szerepel rajta, vagyis legalább 80 darab sörös dobozt hoztam be.
Szóval:
Nekem, lelkes környezetvédőnek is sikerült majdnem elvenni a kedvét a szelektív hulladékgyűjtéstől és várakozás közben már azt lestem, hogy melyik bejáratnál álló nagy szemetesbe fogom belebasznihajítani az egész cuccot. Akkor mit várunk az idős, macskát simogató nénitől, a hülyesapkás vasalthajú kisköcsögtől, vagy még a fóliát is elégető tanyasiaktól? Szóval barackot, medvepuszit, zacskópaskolást, deresre húzást és nyilvános kövezést a Tecsónak is! A kis kolléganőjüknek meg riszpekt! Mosolygott, pörgött, kedves volt. Én már tuti hozzábasztamdobtam volna a pénztárgépet valamelyik kedves vásárlóhoz...
