Az alábbi írás szereplőit a képzelet szülte, a történet pedig részben kitalált, részben megtörtént eseményt dolgoz fel. A szöveg itt-ott szókimondó, ami pedig dramaturgiailag fontos és nem öncélú ku**aanyázás.)
Khm. Hogyaszongya:
Tudjátok, pánsípon játszok egy dél-amerikai indián-zenekarban. (Nem.) Ilyen vásárokban, mindenféle falunapokon, meg borfesztiválokon lépünk fel észak-amerikai sziúknak öltözve, Risár Klédermann számokat játszva félplébekkről. (Sem.)
Történt egy hideg téli estén, december elején, hogy a pánsípom 3 sípja is megrottyant a Kiskálózapusztabecsei Hóemberépítők Éves Találkozóján, miközben a Zeddától játszottuk az Egyirányú utat. Mivel hó nem volt, ezért a megjelent versenyzők ittak, táncoltak és verekedtek. Háromszor három órában toltuk a műsort, majd beszartunk, a végén már Vangelisz számokat játszottunk indián hulululu csatakiáltásokkal fűszerezve, merthogy ezt külön kérte a nagyérdemű. Ettől úgy nézett ki a kocsma, mintha a helyi gimnázium 40 éves osztálytalálkozójának részvevői újra eljátszották volna a ballagást. Pedróról például letépték az indián sámántáskát is, ballagótarisznyának, majd sajtos pogácsát meg bort köpködtek bele. Szóval nagy buli volt, nehéz munka és jó pénz, de szeretett hangszerem megadta magát. Éppen ezért be kellett szereznem 3 új sípot a késszüllékbe.
Rá is pittyentettem hétfőn délelőtt az egyik hangszerkereskedés honlapjára, akik egy számomra még ismeretlen, de annál minőségibb síp-márka kizárólagos forgalmazói Magyarországon (Nem a Magyar Köztársaság területén!) és Romániában is. Regisztráltam, majd pakoltam sorban befelé a megfelelő sípokat a virtuális kosárba és már küldtem is a megrendelést, bízva a márkaüzlet profizmusában. Bankkártyás fizetést is csak azért nem választottam ki a kasszánál, mert éppen nem volt nálam. Mindegy, majd fizetek a futárnak. - gondoltam, és nyugodtan vártam a megerősítő mailt az illetékes munkatárstól, hogy minden fasza.
Csak nem jött, csak nem jött még órák múlva sem, ezért felcsörrentettem a boltvezető kollégát, aki a honlap fotóján elégedetten mosolyogva rögtön megnyugtatott még a bejelentkezése előtt.
- Halló! (Halló??? Há' bazmeg nem inkább "Tessék, Zeneszerszámkészlet Áruház, Pop Simon vagyok. Miben segíthetek?" Jó, mindegy, lazák vagyunk, mindketten zenészek, mindjárt itt az ünnep, faszaság van.)
- Jó napot, Szervusz! Kérgestalpú Bölény vagyok, volt egy rendelésem. Érdeklődnék, hol tart a dolog, mert vasárnap 200 sápadtarcú előtt játszunk egy vásárban Kaczor Feri előtt és fontos lenne a cucc.
- Ha a kollégám még nem jelzett vissza, hogy gond lehet valamelyik termékkel, akkor holnap már mehet a futárszolgálatnak, szerdán pedig már kint is van.
- Ó, köszi! Az bőven jó! Szép napot és kösz!
Másnap már a munkahelyemen (Kék Föld Nyomozóiroda, itt vagyok nyomolvasó civilben) reménykedtem, hogy mindjárt megjelenik a borostás, a karácsonyi dömpingtől már fáradt, de még mindig udvarias futár - valamelyik hárombetűs szolgálattól - és szorongatja a csomagomat a hóna alatt, de kapcsoltam, hogy ez azért még korai. Mindegy is, elégedett voltam, hogy a 21. század vívmányainak segítségével ezt milyen flottul, sőt baszott jól elintéztem.
Szerdán reggel már nagyon izgultam. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam már az új sípokra, az új márkára, másrészt mert csomagot bontani mindig jó. Az izgalom csak addig tartott, amíg nem sokkal 10 után - miután visszaértem egy csoportos nyomolvasásról - kaptam egy újabb mailt, hogy "Tisztelt cím! A kért IPS689-es sajnos nincs raktáron. Mi legyen? Küldjük el anélkül a csomagot? Üdv! Végh Béla 11/555-6543"
- Bazmeg! Ne már! Hát ott van a webshop-ba' még most is, bazmeg, bazmeg! Óóó, 'szom...
Jó, mindegy akkor választok egy másik típust ugyanebből a márkából. Van ilyen, becsúszik karácsony előtt ilyen gebasz a nagy sürgés-forgásban. Jó, akkor legyen a TREDHUF-97-es. Az is erősített oldalú, eredeti kínai bambusz, rácsúsztatható hangolótartó modullal.
Négy óra múlva (!) jön egy mail, hogy "Sajnos ebből sincs készleten. Várható érkezése ennek a típusnak 2 hónap múlva." Már csak ennyi jött.
Erre már nem is nagyon szitkozódtam, csak elképzeltem, ahogy az értékesítő munkatárs és családja állnak szenteste a fa előtt, bontogatják az ajándékokat és a kedves munkatárs doboza üres, mire a jó édesanyja csak annyit mond:
"Jól látod, kisfiam, idén lófaszt sem kapsz karácsonyra, mert figyelmetlen paraszt voltál a Vásárlóval és fent hagytad a már nem létező modelleket a webshopban!"
Kinéztem hát egy harmadik típust - a GHZ600-as Gheorghe Zamfir signature modellt - és elküldtem a levelet. Majd vártam. Vártam. Vártam, meg anyáztam. Semmi. Másnap, mikor már pont eltelt egy nap, gondoltam újra telefonálnom kell:
- Halló, jó napot, szervusz! Kérgestalpú Bölény vagyok, én beszéltem már többször veletek a...
- Ja, igen, tudom, a Gheorghe Zamfir signature modell! Láttuk a mailt, igen van belőle!
- Akkor mi a jó kurva anyátokért csudáért nem hívtatok?
- Ja, bocs, a munkatársam (Igen, tudom, aki nem kap semmit karácsonyra, de felétek meg áram sem lesz szenteste, bazmeg!) éppen szabadságon van, de akkor küldjük, jó?
- Jó, és mikorra ér ide, mert emlékszel, említettem azt a fontos fellépést..?
- Holnap odaadjuk a futárnak, péntekre már ott is van!
- Ó, hát az szuper, az még pont jó! Bár nem sok időm lesz összerakni, meg behangolni a hangszert, de az még pont jó! Kösz!
- Nincs mit és bocs.
Oké, az még rendben van, nincs más dolgom, mint várni. (Megint.) Csütörtökön kissé azért izgultam, péntek reggel viszont már nagyon be voltam szarva, hogy megint átvertek. Délig óránként többször néztem a drótpostám és figyeltem az ajtót, hátha. Mikor nyomolvasásra mentem, otthagytam a lét a titkárnőnek és meghagytam neki, hogy vegye át a csomagot, fizessen és mosolyogjon. (Majd ha már megvan a cucc, felnyomom őket a fogyasztóvédőknél.) De semmi. Újra telefon délután 2 körül. Kicseng:
- Halló! (Halló ám a kurva anyád! Mutatkozz be, bazmeg, aztán kérdezd meg, mi a halál vérveres, retkes faszát akarok tőletek, te szájbavert büdös paraszt!)
- Ööö, jó napot, helló! Tudod, beszéltünk többször...a sípok...
- Jaaa, perszeee! Nem telefonált a kollégám?
- Nem. Kellett volna? Veled beszéltem még szerdán, hogy minden rendben, tudod...
- Ja, persze!
- És, jön a csomag? Ideér időben?
- Mindjárt szólok a kollégámnak (tudom, amelyik nem kap semmit, baszki!), hogy nézzen utána a neten a csomagkövetőben és visszahívunk.
- Oké, köszi! Várom a hívást, fontos!
Vártam. Másfél kibaszott órát. Az 90 rohadt perc. 5400 kurva másodperc... Telefonálás lesz:
- Halló! (Hát bazmeg...)
- A sípok...
- Ja, igen, még nem értem el a kollégát, de mindjárt hívom és visszahívlak!
- Oké. Várom! Fontos, tudod!
10 perc múlva hívtak:
- Szia! (Nahát!) Sajnos a futárszolgálat nem vette fel a csomagot...
- ... (Csak azért sem sírok!)
(A háttérben:)
- Te, hétvégi kiszállítás van? - kérdezi.
- Van, de feláras. (Persze, a kurva anyátok, majd még rámveritek azt is!)
- Hát, nem is tudom, mindjárt utánanézek és visszahívlak. - és leteszi.
Na, jó, már mindegy, gondoltam és mentem hazafelé. Ténferegtem az Aranykapuban és megnéztem a konkurens indiánokat, mikor csörgött a telefonom. A boltvezető munkatárs volt. (Már elmentettem a számát.)
- Helló, szia! Fa Szabolcs vagyok, a Zeneszerszámkészlet Áruházból. (Na, ne bassz! Micsoda modor!)
- Helló!
- Na, az van, hogy gyorsan le tudnánk szállítani 2 sípot holnapra, mert a harmadik a pesti boltban van csak készleten. A harmadikat így csak hétfőn tudnánk szállítani és kedden kapnád meg.
- Ááá, figyelj, akkor hagyjuk, mert a harmadik nélkül semmit nem ér a cucc. Akkor küldjétek hétfőn az egész pakkot, majd valahogy megoldom...
- Hát, jó. És bocs! (Anyátok!)
Hazafelé beugrottam a közeli SMÁR üzletbe kajáért, ahol elém "perdült" a Máltai Szeretetkommandó, hogy tartós élelmiszereket a rászorulóknak, meg, hogy áldott ünnepeket. Úgyhogy egy kiló liszttel, meg egy doboz gyorsrizzsel kicsit kikentem a lelkem és a sok kurvaanyázás/idegeskedés után pozitív dolgot is műveltem aznap.
Már jövő hét szerda van és se kép, se hang. Telefon:
- Halló! (Ó, bazmeg, hogy Te nem tanulsz!)
- Helló, szia! A múlt héten beszéltünk többször egy rendelés miatt, a sípok...
- Ja, igen! Aminek már pénteken meg kellett volna érkeznie...
- Az, az! Képzeld, és még mindig semmi!
- Oké, mindjárt utánanézek és hívlak, és bocs!
Fél óra múlva tényleg:
- Utánanéztem, még lehet, hogy a mai nap folyamán, de legkésőbb holnap ott van! (Azért ha nem baj, a faszomat nem tenném rá...)
- Oké, köszönöm, akkor várom!
- És mégegyszer bocs, de karácsony, meg káosz, meg a futárcég...
- Jó, semmi gond, várom a motyót... (Igazából meg tudnálak ütni.)
És, és, és ma (szerda) este háromnegyed nyolckor felhívott az egyik hárombetűs futárcég munkatársa, hogy van egy csomag...nekem... Sírok.
